A korrupció elleni harc egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintélye, a francia vizsgálóbíró Eva Joly is tagja az államfő által ősszel létrehozott Bölcsek Tanácsa nevű konzultatív testületnek. A korrupció legyőzéséhez szerinte új pártfinanszírozási törvényre, bátor rendőri és ügyészi vezetőkre, legfőképp pedig állampolgári bátorságra van szükség.
Hívták már bölcsnek?
Nem, azt hiszem ez az első alkalom.
Hogyan került Magyarországra?
Kaptam egy kézzel írt levelet a köztársasági elnöktől, hogy vegyek részt a testület munkájában.
Mennyit tudott korábban a magyarországi közállapotokról?
Nincs semmilyen kapcsolódásom az országhoz, nem tudtam semmi konkrétat. De látva a köztársasági elnök szándékait, arra gondoltam, hogy talán hasznosíthatom a korrupció elleni küzdelemben szerzett tapasztalataimat. Ezt a munkát belülről ismerem, tudom, milyen nehéz ügy a rendvédelem. Hat éve dolgozom a norvég kormánnyal, szegénység-, pénzmosás- és korrupcióellenes hivataloknál. Nagyon büszke vagyok erre a munkára, és tudom, hogy kevés ember bír ezzel a speciális szaktudással. Szóval azt gondoltam, elfogadom a felkérést, mert a magyarok talán tudnak használni belőle valamit.
Avasson be. Hogyan lehet küzdeni a korrupció ellen?
A korrupciós eseteket túlnyomórészt nem a hírszerzés vagy az ügyészi vizsgálatok tárják fel. Mindig azért derül rájuk fény, mert valaki, egy egyszerű állampolgár, aki tudja hogy mi történt és eléggé megbízik egy újságíróban hogy az titokban tartja a kilétét, kitálal. Ha a média beszámol egy korrupciós ügyről, azzal kihívás elé állítja a rendészeti hatóságokat. Ha a cikk elég részletes, nyomozást kell indítaniuk. Ha nem indul nyomozás, az egy másik problémát generál: a közvélemény tudni fogja, hogy hiába derült ki valami, nem lettek büntetőjogi következményei. Ez tovább gyorsítja a korrupció terjedését, mert azt sugallja, hogy nem veszélyes, hogy meg lehet úszni következmények nélkül.
Tehát a korrupció elleni harc legfontosabb módja az állampolgárok bátorítása, hogy jelezzenek, ha korrupciót észlelnek?
Pontosan. Bátorítani kell őket, hogy forduljanak a közvéleményhez. Ehhez sok bátorság kell, mert ha védi is az embert törvény, nem védheti meg mindentől. Aki kitálal, azt gyűlölni fogják a kollégái, és megsínyli a társasági élete is. De ha van rá mód, hogy egy újságíróhoz forduljon, aki garantálni tudja a névtelenség megőrzését, akkor ezeket a kellemetlenségeket javarészt el lehet kerülni.
Eva Joly
A norvég származású francia vizsgálóbíró 18 éves kora, 1961-óta él Franciaországban. Amikor megérkezett, alig beszélt franciául. Az ezredfordulóra az ország egyik legnagyobb hatalmú, és sokak által leginkább rettegett asszonya, a szervezett bűnözés talán legkérlelhetetlenebb ellensége lett.
Eredetileg bébiszitternek érkezett, majd megházasodott. A jogi egyetemet munka mellett végezte el, 1990 óta dolgozik vizsgálóbíróként.
A legnagyobb feltárt ügye az 1994-ben kirobbant Elf Aquitaine-botrány volt. Az azóta a Total-ba olvadt olajvállalat vezetői a cég sajátjukként kezelt vagyonából több tízmilliárd forintnyit költöttek politikusok megvesztegetésére és (prostituáltaktól festményeken át komplett villákig) saját magukra.
Jolyhoz fűződik Bernard Tapie, az ismert milliárdos és futballklub-tulajdonos bebörtönzése, valamint Roland Dumas volt külügyminiszter lemondatása is. Utóbbit az élettársán keresztül vesztegették meg, hogy fegyverszállításokat engedélyezzen Tajvanba.
Eva Joly jelenleg korrupció-ellenes kormányzati biztos Norvégiában. Az elmúlt években tanácsadóként segítette Abdelaziz Bouteflika algériai és Marc Ravalomanana madagaszkári elnököt. Madagaszkáron neki köszönhetően korlátozták az előzetes letartóztatásban tölthető idő hosszát, és rendezték az alsóbb szintű bíróságok státusát.
Ehhez nagyon meg kell bízni az újságíróban.
Nagyon. A források védelme a sajtó a legfontosabb prioritása kell hogy legyen, demokráciában ez alapvető.
Mi a következő lépcsőfok?
Olyan rendvédelmi hatóságra van szükség, amelyik figyel a sajtóra, és nem mer nem elkezdeni nyomozni, ha egy korrupciós ügy kiderül. Franciaországban időnként előfordul, hogy napvilágot lát egy eset, de nem indul vizsgálat. Ez óriási probléma, demokratikus deficit.
Magyarországon a hatóságoknak hivatalból kell nyomozást indítaniuk, ha korrupciós ügyről értesülnek.
És tényleg indítanak? Magas döntési szintekre mutató korrupciógyanú esetén is?
Nagyon ritkán. Csak ha lehengerlőek a bizonyítékok.
Ez különbözteti meg a jól működő országokat a többitől: ha egy ügy kiderül, vizsgálat indul, vádemelés és büntetőper.
Milyenek a benyomásai Magyarországról?
Olvastam a nemzetközi szervezetek, a Transparency International és az Európa Tanács GRECO jelentéseit: a korrupció nagymértékű, és akadályozza a gazdaság fejlődését.
A szakértők, a sajtó és a közvélemény szerint a legnagyobb probléma a pártfinanszírozás: az intézményes politika maga gerjeszti a korrupciót.
Ez így volt Franciaországban is, amíg a 90-es évek elején új pártfinanszírozási törvény nem született, ami több pénzt juttat a pártoknak. Előtte az összes nagy közberuházás költségének egy része a pártokhoz került vissza.
Mi történt, miután hatályba lépett a törvény?
A korrupció a pártfinanszírozás helyett mindinkább az érintettek egyéni gazdagodását kezdte szolgálni. Amikor valaki sok pénz fölött rendelkezik szabadon, nagyon erős erkölcsi tartásra van szüksége, hogy ne maga felé hajoljon a keze. Ezek nehéz, szomorú ügyek, és a korrupció feltehetőleg Magyarországon sem csak a pártokat gazdagítja.
Tényleg nem. A kampányköltéseken alapuló becslések szerint az egyes pártok költségvetéséből akár tízmillió euró is hiányozhat. Ám a korrupciós lánc üzemeltetésének, ami kitermeli a pártoknak ezt a hiányzó pénzt, ennél valószínűleg nagyságrendekkel magasabbak a társadalmi költségei.
Ezért kell első körben jobb pártfinanszírozási törvényt javasolnunk.
A pártok 2007-ben már majdnem megállapodtak a reform elemeiben. Aztán végül mégse lett a dologból semmi, feltehetőleg mert tartottak tőle, hogy az adófizetőknek nem tetszik majd, hogy több közpénzt kell a pártokra költeni. Mit tehet a Bölcsek Tanácsa azon túl, hogy napirenden tartja a kérdést?
Ennél sokkal többet nem lehet elvárni. Letehetünk az asztalra egy jobb pártfinanszírozási sémát. Ha viszont több közpénzt fordítanak majd a pártokra, nem szabad tovább tűrni a hozzájuk kötődő korrupciót.
A pártfinanszírozás reformján túl milyen lépésekre van még szükség?
Növelni kell az ügyészek és a pénzmosás elleni egységekben dolgozók kompetenciáját. Tovább kell képezni az ilyen ügyekre specializálódó bírókat, hogy az esetek ésszerű időn belül juthassanak el a nyomozás megindításától akár a legfelsőbb bíróságig is. A rendőrség és az ügyészség által felderített ügyek nem sikkadhatnak el a bírói szakban.
Mi a helyzet a rendőrséggel? Gyakran tűnik úgy, hogy a rendőrök és az ügyészek vélt vagy valós politikai elvárások szerint alakítják a vizsgálatokat.
Ez nagyon nagy baj, de szintén elég általános. Minden hatalom arról álmodik, hogy a rendvédelmi hatóságokat politikai ellenőrzés alá vonja. A demokratikus hozzáállás az, ha azt segítjük, hogy függetlenül működhessenek. Bátor vezetőkre van szükség, ám ez nem fog egyik napról a másikra, magától megtörténni. Ha a közvélemény kevésbé tűri el a korrupciót, a hatóságoknak is könnyebb fellépni a korrupt üzelmek ellen. De azt is lehet, hogy hagyják, hogy semmi se történjen. Azokban az országokban, például Bulgáriában vagy Olaszország déli részén, ahol nem harcoltak a korrupció ellen, a bűnözők vették át az irányítást.
Milyen díjazásban részesül a magyarországi munkájáért?
Semmilyenben, ingyen csinálom. Vagyis kaptam egy könyvet a Sándor-palota felújításáról, 30-50 eurót érhet. Egy átlagos színvonalú Mercure szállóban lakom, egyszerű éttermekben eszem, turistaosztályon utaztam a repülőn, és a norvég állam alkalmazásában állóként az ő idejüket töltöm itt, a nemzetközi együttműködési program részeként.