[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs tíz éve él a massachusettsi Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég alkalmazottja.]
Két hét sem telt el Barack Obama beiktatása óta és már meg is van, hogy melyik ország vagy népcsoport kapja az első gesztust az új amerikai elnoktől. Talán kissé meglepő módon Obama választása az arab világra esett. Egy hét alatt három olyan esemény is történt amely a muzulmán világ megnyerését célozta meg. Először jött a hirhedt Guantanamo Bay-i börtön bezárásának híre. A gyakran vád nélkül, terrorrizmus gyanújával fogvatartott politikai foglyok kínzásának színhelye Amerika arabok elleni túlkapásának szimbóluma lett, s mint olyan komoly tüske volt az iszlám világ szemében. Ezt követte Obama elnökségének első televíziós interjúja, amelyet nem a CNN-nek, vagy egy másik amerikai TV társasagnak, hanem az Al Arabiya nevű arab csatornának adott és amelyben Izraellel, a Közel-Kelettel, Irakkal és Afganisztánal kapcsolatos nézeteit fejtette ki. Végül jött a bejelentés, miszerint elnökségenek első száz napjában Obama el fog látogatni valamelyik arab fővárosba, ahol jelentős beszédet kíván intézni az iszlám népekhez.
Obama nem véletlenül kezeli ilyen sürgősséggel az arab kérdést. Az elnök felismerte, hogy az ingatlanpiaci mellett a Bush-Cheney kormány egy másik buborékja is kipukkadt: a külpolitikai. Szeptember 11-ike óta George Bush egyre szélesebben definiálta a terrorizmus elleni küzdelem célpontját. Először Oszama Bin-Ladent és az Al-Kaidát kellett megbüntetni, aztán minden más terrorszervezetet, később az azokat támogató országokat is, végül pedig már, a demokrácia terjesztése jegyében, a diktatórikus kormányok is górcső alá kerültek. Ez pedig majdhogynem lefedi az egész arab világot. Emellett Bush semmilyen önmérsékletet nem követelt meg Izraeltől a Hezbollah és a Hamasz ellen vívott, rengeteg civil áldozatot követelő mini-háborúkban. Ráadásul mindezek mellett bejárták a világsajtót az Abu Ghraib-i és Guantanamo-i börtönökben fogva tartott, többnyire arab gyanúsítottak megalázásának képei is. Öt év háborúskodás után Amerikának sem ereje, sem partnere, sem pedig morális jogalapja nem maradt arra, hogy móresre tanítsa az arabokat.
Obama taktikájának lényege, hogy csökkentenie kell az ellenfelek számát. Tőle egyszer sem hallhattunk olyan, a Bush-érából megszokott és az arabokat kifejezetten irritáló kifejezéseket, mint iszlám fasizmus, globális harc a terrorizmus ellen, vagy jók és gonoszok harca. A küldetés is leegyszerűsödött: felszámolni az Al-Kaidát és békében elhagyni Irakot. Az egészpályás letámadás helyett, az új kormány deklarált stratégiája, hogy diplomáciai eszközökkel olyan koalíciót hozzon létre amely pillanatnyi érdekegyezésekre alapozva viszi előre a térség ügyét. Miért ne lehetne nagyobb regionális befolyásért és a szigorúan ellenőrzött nukleáris energiahasználat fejében megnyerni Iránt annak, hogy segítsen visszaszorítani az erőszakot Irakban? Vagy gazdasági előnyökért cserébe elérni, hogy Sziria és Irán elősegítse a Hezbollah és a Hamasz demilitarizálását és valódi politikai szereplővé való átalakulását?
Ehhez persze fel kell adni a hangzatos elveket (mint például, hogy terrorristákkal és azokat támogató országokkal nem tárgyalunk) és ehelyett pragmatikus, olykor opportunista külpolitikát kell folytatni. Ez kockázatos, mert nagyon támadható, főleg, ha nem jár gyors sikerrel. Azonban a jelen helyzetben Amerikának mindenképpen csökkentenie kell ellenfelei számát, hogy összpontosítani tudja maradék erejét a legégetőbb problémákra. Hogy ez mennyire működhet, arra példának ott van a második világháború, mikor a szövetséges hatalmak Sztálin Szovjetúniójával szövetkezve győzték le a fasiszta Németországot, bár senki egy percig nem gondolta, hogy együttműködésük túlmutatna pillanatnyi közös érdekeiken.
A fenti feladatra keresve sem lehet Obamánál megfelelőbb személyt találni. Személyisége, intellektusa megfelelő alapot biztosít a problémák árnyaltabb kezeléséhez. Ám ami talán még ennél is fontosabb, Obamának közvetlen kapcsolódási pontja van az iszlám világhoz. Rokonságának egy része muzulmán vallású, ő maga pedig gyerekkorában éveken át Indonéziában, a legnagyobb muzulmán országban nevelkedett. Obama hitelesen tudja megszólítani az iszlám világot és minden amerikai elnök közül talán a legjobb esélye van arra, hogy kinyújtott békejobbját elfogadják.
